Chip 1996 April/CHIP 1996 aprilis (CD06).zip/CHIP_CD06.ISO/hypertxt.arj/9501/RIPORT1.CD

Text File | 1995-10-27 | 14KB | 234 lines

      @VBeszélgetés a hazai szoftverpiacról@N

      @VMagyarország mint szoftvernagyhatalom?! -- I.@N

          1994  decemberében  a  Szív  TV kerekasztal-beszélgetést
      szervezett a hazai  számítástechnika jeles képviselôivel.  A
      teljes beszélgetést, amelyet Kondor Katalin vezetett, a Szív
      TV 1995. december 3-i és 10-i adásában láthatták. Lapunk  az
      írott  sajtó  követelményeinek  megfelelôen  stilizálva   és
      némileg  rövidítve  teszi  közzé  e  beszélgetést  szövegét.
      Terjedelmi  okokból  azonban  csak  több  részletben  tudjuk
      megjelentetni.
          A  beszélgetésen  részt  vettek  Balázs-Piri  László,  a
      Recognita  Rt.  adminisztratív  igazgatója,  Bojár  Gábor, a
      Graphisoft    Kft.    elnök-igazgatója,    Horváth     János
      kormányfôtanácsadó,  az  Informatikai  Tárcaközi   Bizottság
      titkára,  Ivanov  Péter,  a  CHIP  Magazin   fôszerkesztôje,
      Korányi László, az  Onyx Kft. ügyvezetô  igazgatója, Kristóf
      Csaba, a Radix Kft. ügyvezetô igazgatója, Minárovics  János,
      az  Albacomp  elnök-ügyvezetôje, Nagy  Péterné,  a SZÜV  Rt.
      ügyvezetô  igazgatója,   dr.  Olti   Ferenc,  az   IDOM  Rt.
      vezérigazgatója, Siklós  Sirin, a  Rolitron Rt.  igazgatója,
      Varga  Gábor  a  Microsofttól,  Zámbó  Viktor,  az  IBA  Rt.
      vezérigazgatója  és  Érdi-Krausz Gábor,  a  Számalk Szoftver
      Disztribúció ügyvezetô igazgatója.
          @VKondor  Katalin:@N  Köszöntöm  a  számítástechnika   iránt
      érdeklôdô kedves nézôinket. Mint látják, meglehetôsen  sokan
      összegyûltünk  ezen  a  kerekasztal-beszélgetésen,  hogy   a
      számítástechnika     szoftver     ágazatának     helyzetérôl
      vitatkozzunk. Ehhez a vitához azonban egy bôvített  mondatot
      hadd mondjak  a múltról.  Bizonyára nagyon  sokan emlékeznek
      rá: valamikor a '70-es évek elején errôl az iparágról nagyon
      sokan leírták, elmondták, hogy  ettôl várja ez az  ország --
      mivel  nagyon  sok  szellemi  kapacitás  van  itt  --,  hogy
      nagyhatalommá váljon. Most, 1994-ben úgy érzi az ember, hogy
      ez   azért  nem   teljesen  sikerült.   Ki  tudná   elsôként
      megfogalmazni, hogy vajon miért nem?
          @VHorváth János:@N Én azt javasolom, hogy tekintsünk  vissza
      egy kicsit az idôben. A magyar szakember-társadalom a '40-es
      évek elejétôl felismerte, hogy a számítástechnikából  óriási
      elônyök  származhatnak, és  ezt vezetésben  fel is  karolta.
      1971-tôl   1985   végéig   a   számítástechnikai    központi
      fejlesztési   program   volt   az,   amely   a  feladatokat,
      fejlesztéseket megkísérelte összerendezni, és ehhez pénzeket
      is  biztosított.  Ekkor   a  számítástechnikai  gyártás,   a
      szoftverkultúra   indult   jelentôsen   fejlôdésnek,    nagy
      nyilvántartások     jöttek      létre     --      mint     a
      népességnyilvántartás, ingatlannyilvántartás  --, ezek  mind
      olyanok   voltak,   melyek   alapvetôen   meghatározták    a
      számítástechnikai  alkalmazások  irányát.  1985-ig  az  SZKP
      rendezte   a   feladatokat,   1986-tól   az  elektronizációs
      gazdaság-fejlesztési    program    már    egy     nyitottabb
      programszerkezettel   vázolta   a   feladatokat.   Ebben  az
      idôszakban  a számítástechnikai  ipar jelentôsen  fejlôdött,
      ehhez  azonban tudni  kell, hogy  bár a  COCOM  korlátozásai
      jelentôsen rányomták bélyegüket a számítástechnikai  iparra,
      a  magyar  fejlesztés jócskán  elôreszaladt  néhány témában:
      például    a    nyilvántartások,    a    mûszaki    tervezés
      számítógépesítése tartozik ebbe a körbe.
          @VKondor:@N Igen, csak esetleg  nézôink nem értik azt,  hogy
      mit jelent, hogy elôreszaladt -- kihez vagy mihez képest?
          @VHorváth:@N A környezô országok gyakorlatához képest.
          @VKondor:@N   Csakhogy  a   nagyhatalommá  válás   ábrándjai
      természetesen  nem  arról  szóltak,  hogy  mondjuk  a   KGST
      országok  között  legyünk  mi  a  legjobbak,  hanem egyfajta
      kitörési pontot is jelzett, ha jól emlékszem.
          @VHorváth:@N Igen, azt hiszem,  ez a KGST országok  egészére
      is igaz volt, hogy ezt az iparágat megpróbálják  felkarolni,
      és  komoly   eredményeket  vártak   ettôl.  Ekkor   jött  az
      elektronizációs program,  s akkor  már lehetett  látni, hogy
      jelentôsen megváltoznak a feltételek, a COCOM  megszûnésével
      pedig  a magyar  számítástechnikai ipar  is kitárulkozott  a
      világra. Akkor éreztem úgy,  hogy itt most szembesülni  kell
      azokkal az eredményekkel,  amiket addig elértünk,  és azzal,
      hogy hol tartanak ôk.  A látható nagy gazdagság,  hogy merre
      tart    a     világ,    sokkolóan     hatott    a     magyar
      számítástechnikusokra,    a    számítástechnikai     iparra.
      Hangsúlyozom   --   félreértés    ne   essen   --,    vannak
      szakterületek, ahol ez nem jelentett problémát, hanem  újabb
      kitörésre adott lehetôséget. Azonban általában nem.
          @VKondor:@N Ön  az általam  feltett kérdésre  legalábbis egy
      pontban feltétlenül válaszolt és nem tudom, hogy  egyetért-e
      azzal, ha én ezt úgy fogalmazom meg, hogy egy elzárt  helyen
      -- amilyen akkor Magyarország és a szocialista tábor volt --
      nem lehet igazán ilyen  törekvése az embernek, mert  fogalma
      sincs igazából,  hogy mi  zajlik a  világban. Tehát  abban a
      pillanatban,   amikor  kinyílik   a  világ,   akkor  jön   a
      rácsodálkozás, hogy mi a fenét fejlesztgetek én itt,  amikor
      van  már 25  másik, és  az legalább  olyan jó  -- nem  tudom
      mondhatom-e --, mint a mienk. Egyetért ezzel?
          @VHorváth:@N  Igen,  talán  kiváló  példa  erre  a   mûszaki
      tervezés   számítógépesítése:   1985-ben  még   a   8  bites
      számítógépekre fejlesztettek szoftvereket a mûszaki  tervezô
      vállalatok,  ugyanakkor Nyugat-Európában  már az  AutoCAD-et
      használták -- s azt hiszem, akik már ismerik az ArchiCAD-et,
      tudják, ilyen magyar termék már régebben volt, és az  sokkal
      kulturáltabban mûködött.
          @VKondor:@N  Hogyan  tudná elmagyarázni  a  kedves nézôknek,
      hogy melyik  az a  terület, ahol  mi labdába  tudunk rúgni a
      nemzetközi piacon?
          @VIvanov Péter:@N Ezt  pontosabban nem tudom  megfogalmazni,
      nevezzük  tömegterméknek.  Egy  biztos:  az  alap  operációs
      rendszerekben,  a  szövegszerkesztôkben, táblázatkezelôkben,
      adatbáziskezelôkben semmi esélyünk  sincs -- erre  kialakult
      világszabványok   vannak,   és   itt   már   meghatározók  a
      világcégek,  például  a  Microsoft  egy  általános  szabvány
      szerint mûködô, nálunk csak magyarítást igénylô rendszereket
      nagyon  alacsony  áron  kínál  a  piacon.  Tehát  itt  nincs
      esélyünk.  De olyan  speciális területeken,  amiket a  hazai
      pénzügyi, jogi, bér- vagy egészségügyi szabályzók határoznak
      meg,   nem   tudunk   átvenni   ügyviteli   rendszereket   a
      világpiacról,  hanem  jelentôs  értékhozzáadással  magunknak
      kell megoldani  ezt. Kialakult  már --  történelmi hagyomány
      szinten -- egy olyan szoftverfejlesztô gárda, amely nem ment
      ki  mint  magánember  külföldre  bérmunkásnak,  hanem itthon
      fejlesztett   több   éven   keresztül   jelentôs   speciális
      rendszereket. Ezen a területen esélyünk van.
          @VKondor:@N Én ezt pontosan értem. Csak szeretnék egy  olyan
      példát is  hallani, ami  azt is  mutatja, hogy  miként lehet
      esetleg kilépni  ezzel az  iparággal a  határainkon túlra --
      mert az természetes, hogy ha Magyarországon egy egészségügyi
      rendszert kell számítógépre tenni, akkor azt a mi magunk kis
      furcsa rendszerében  csak mi  tudjuk megoldani.  És erre nem
      érdemes egy  külföldi embert  felkérni, de  azt gondolom  --
      legalábbis merem remélni --, hogy vannak olyan pontok,  ahol
      olyan szoftvereinkkel  is kiléphetünk  a határainkon  túlra,
      amelyek nem csak a mi használatunkra szolgálnak. Van ilyen?
          @VNagy Péterné:@N Egy kicsit talán az informatikával is  úgy
      jártunk, mint  a zenével:  ha az  ember jó  zenét hall, és ô
      maga is  tudja csinálni,  akkor gyakorlatilag  anélkül, hogy
      körülnézne, jó,  hogy csinálja,  hasznos, hogy  csinálja, és
      élvezi is,  hogy csinálhatja.  Most talán  ugyanez a helyzet
      egy picit a  számítástechnikával is. Az  informatika ugyanis
      alapvetôen   két   területre    bontható.   Az   egyik    az
      adatfeldolgozás,  a  másik  pedig,  amelynek  Magyarországon
      korábban   viszonylag   nagy   tere   volt,   a  matematikai
      programozás. A matematikai programozás például olyan terület
      --  itt  utalnék  vissza  az  elôzô  hasonlatomra  --,  ahol
      lényegében  matematikai  módszereket  alkalmazva  nagyon jól
      elboldogultunk,  és  anélkül, hogy  körülnéztünk  volna, úgy
      éreztük, hogy  ebben tulajdonképpen  profik vagyunk.  Késôbb
      jöttem rá én is, hogy nem ott kell kezdeni az  informatikát,
      hanem  az  adatfeldolgozásnál. Az  adatfeldolgozást  meg ott
      kell kezdeni,  hogy rendet  csinálunk a  saját házunk táján,
      például a szervezésnél.
          @VKorányi  László:@N  Én  azt  gondolom,  hogy  szét kellene
      választani azt, amikor a számítástechnika  szoftvertechnika,
      értéktermelô      hasznáról,      illetve      amikor      a
      szoftvernagyhatalomról beszélünk.  Ugyanis a  nagyhatalomról
      azt feltételezzük, hogy  az terjeszkedik saját  magán kívül,
      magyarul exportál. A számítástechnika vagy  szoftvertechnika
      egyik haszna lehet,  ha az országnak  exportbevételeket hoz.
      Ettôl függetlenül lehet olyan haszna is, ami az ország belsô
      életét, termelését javítja, és így termel értéket az  ország
      számára. Hogy ezek aránya  hogyan néz ki egy  adott országon
      belül,  az érdekes  kérdés. Én  azt gondolom  például,  hogy
      mondjuk  a  legnagyobb  szoftvernagyhatalomnál,  az Egyesült
      Ållamoknál    is   sokkal    kisebb   az    a   rész,    ami
      exportárbevételként jelenik  meg, mint  az, ami  az Egyesült
      Ållamok belsô életében felhasználásra kerül.
          @VKondor:@N Könnyû nekik akkora országban.
          @VKorányi:@N  Könnyû   persze  ilyen   nagy  országnak   ezt
      megoldani, de én azt gondolom, hogy ezt a két kérdést,  akár
      itt a beszélgetés során is, érdemes kettéválasztani...
          @VKondor:@N Teljesen természetes. Csak én azt gondolom, hogy
      jó néhányan megélnek a számítástechnikából. Tehát az, hogy a
      belsô piac idehaza úgy  alakult, hogy nagyon-nagyon sok  kis
      cégnek sikerült talpon maradnia, már jelzi, hogy idehaza úgy
      nagyjából rendben mennek a  dolgok. Persze, lehet, hogy  nem
      így van.  Szerintem a  sok cég  valahogy ezt  jelzi. Viszont
      szerintem onnantól kezdve nagyhatalom egy ország  bármifajta
      iparágban,  ha  külföldiek  keresik, és  ha  azt  mondják jó
      néhány termékére, hogy ezt  én nem mástól veszem  meg, hanem
      tôled,  mert  ezen  a  területen  te  vagy  a  legjobb, vagy
      valamilyen   szempontból   te   kínálsz   nekem   nagyon  jó
      feltételeket. Tehát érdemes is egy kicsit kettéválasztani  a
      kérdést, meg nem is érdemes, mert szerintem az egyik  magába
      foglalja a másikat.
          @Vdr. Olti Ferenc:@N Ha én hagyhatalom akarnék lenni,  akkor
      elôször is a helyzetemhez igazodó stratégiát választanék, és
      a  stratégia  kimunkálása  után  ebbe  elegendô   mennyiségû
      erôforrást, nevezetesen pénzt tennék.
          @VKondor:@N Ebben  a mondatban  már az  is benne  volt, hogy
      maga nem akar nagyhatalom lenni.
          @VOlti:@N Én természetesen nagyhatalom akarok lenni,  hiszen
      itt az asztal  körül abban a  hiszemben ülünk, vagy  abban a
      hiszemben  tevékenykedünk  nap  mint  nap,  hogy elôbb-utóbb
      nagyhatalmak  leszünk  a saját  területünkön  -- persze  nem
      országban  gondolkodunk,  hanem   a  saját  cégünkben,   ami
      természetesen  része   az  országnak.   Mit  tud   a  magyar
      számítástechnikus?  A  magyar  számítástechnikus   rendkívül
      szofisztikált módon tud gondolkodni, programozni, de már egy
      projektet nem tud menedzselni.
          @VKondor:@N Magyarán a szellemi terméke eredményét nem tudja
      eladni, vagy kínálni?
          @VOlti:@N  Nem.  Itt  arról   van  szó,  hogy  ha   van  egy
      fejlesztési  projekt,  és  ott  dolgozik  100  ember   tízes
      csoportokban, a tízes csoportot is vezetni kell, és a  tízes
      csoportok  tízesét  is  vezetni  kell:  meg  kell  mondani a
      részfeladatokat,  hogyan  állnak össze  a  dolgok. Ehhez  mi
      nagyon  keveset  tanultunk,  és  itt  nagyon  nagy hiányaink
      vannak.
          @VKondor:@N Ez vállalatvezetés, nem?
          @VOlti:@N Projektvezetés is  meg vállalatvezetés is.  Ami az
      exportot  illeti:  azért  azt  tudni  kell  --  beszéltünk a
      stratégiáról --, hogy  jól kell megválasztani  a stratégiát,
      és  mellé  tenni  a pénzt.  Tehát  azok  a számítástechnikai
      óriások, amelyek ma azokon a területeken, amiket itt mi most
      kimondatlanul taglalunk, tehát a szoftvertermékek  területén
      mozognak,    ezeknek   az    esetleges   éves    veszteségei
      nagyságrendben  nagyobbak,  mint a  magyar  állam deficitje.
      ïrületes nagyságrendû pénzekrôl és befektetésekról van  szó,
      és egy ilyen kis ország nem képes ekkora befektetésekre.
          @VBojár Gábor:@N  Magyarország szellemi  kapacitását mûszaki
      területen Bólyai Jánostól kezdve Neumann Jánosig nagyon  sok
      nagy  név  jelzi,  és  hogy  számítástechnikában  és mérnöki
      területen az embereink nagyok lehetnek, az köztudott. Nagyon
      szeretünk  büszkék  lenni  arra,  hogy  az  egy  fôre   jutó
      Nobel-díjasok  száma Magyarországon,  a magyar  származásúak
      között  milyen nagy.  De ennek  nagyon nagy  ára van  --  és
      tulajdonképpen itt csatlakoznék ahhoz, amit mondtál, illetve
      amit Horváth  úr is  mondott --:  ugyanis miért  lett nálunk
      ilyen nagy  hagyománya a  mérnöki és  tudományos területnek?
      Azért, mert másnak  nem volt. Valami  @Khelyett@N lett, és  ez a
      valami a  kereskedelem. A  kereskedelemben nem  alakultak ki
      hagyományaink,  ennek   megvannak  a   történelmi  okai.   A
      kereskedelem súlypontja áttolódott földrészünk másik felére.
      Nem lettünk gyarmatosító nagyhatalom, így nem tanultuk  meg,
      hogy miként kell mások munkáját jól megszervezni. Több  száz
      ember munkáját valóban nem tudjuk megszervezni.
          @VKondor:@N Szobánk viszont volt, és tudtunk tudóskodni.

      @K(folytatjuk)@N